Sikeres extracorporalis membránoxigenizációs (ECMO-) kezelés Legionella-pneumoniában = Successful extracorporeal membrane oxygenation (ECMO) treatment in Legionella pneumonia

Absztrakt: A súlyos akut légzési elégtelenség (ARDS) mortalitása elérheti a 60%-ot. A lélegeztetéssel összefüggő további tüdőkárosodás mértéke csökkenthető alacsony légúti nyomások és térfogatok alkalmazásával. A korszerű lélegeztetés ellenére fennálló hypoxaemia esetében felmerül az extracorporalis membránoxigenizáció lehetősége. A respirációs indikációval végzett kezelések száma világszerte nő, bár hatékonyságuk még nem egyértelműen bizonyított. Beszámolunk az Intézetünkben végzett sikeres, első venovenosus ECMO (VV ECMO-) kezeléssel ellátott ARDS-ről. Hatvanhét éves férfi közösségben szerzett tüdőgyulladásának hátterében Legionellát igazoltak. Empirikus, majd célzott antibiotikumterápia ellenére súlyos ARDS, szepszis alakult ki. Respiráltatással nem sikerült kielégítő oxigenizációt elérni, a hasra fordítás is csak átmeneti javulást hozott. A beteget áthelyezték Intézetünkbe potenciális extracorporalis ’life support’ (ECLS-) terápia céljából. A felvételi vérgáz súlyos hypoxaemiát, enyhe hypercapniát mutatott, PaO2/FiO2: 60, PaCO2: 53 Hgmm, PEEP: 14 Hgmm, PIP: 45 Hgmm respirációs paraméterek mellett. A mellkasröntgenen kétoldali gócos infiltrátumot, a szívultrahangon csökkent balkamra-funkciót (45%), tágabb jobb kamrát láttunk, emelkedett pulmonalis artériás nyomást mértünk (mPAP: 41 Hgmm). Femorojugularis venovenosus ECMO-kezelést indítottunk. Tüdőprotektív (FiO2: 0,5, TV: 3–4 ml/ttkg) lélegeztetés mellett a vérgázértékek az alkalmazott VV ECMO-technika elvárásainak megfelelően alakultak. 8 nap VV ECMO-kezelés után, további 5 nap alatt leszoktattuk a beteget a lélegeztetőgépről. Összességében 21 nap intenzív terápiát követően visszahelyeztük a küldő intézetbe, ahonnan rehabilitációt követően otthonába távozott. A fenti eset ismertetésével szeretnénk felhívni a figyelmet a respirációs indikációjú ECMO-kezelések jelentőségére, hogy ezek a kezelések a külföldi gyakorlathoz hasonlóan nagyobb teret nyerhessenek a hazai intenzív terápiás gyakorlatban. Orv Hetil. 2019; 160(6): 235–240. | Abstract: The mortality of severe ARDS is almost 60%. Ventilation-associated lung-injury can be avoided by low-pressure, low-volume ventilation. Potential use of ECMO in case of refractory hypoxemia beside modern ventilatory therapy can be considered. Increasing numbers of respiratory ECMO runs are seen worldwide, though the efficacy remains controversial. The authors present the first successful venovenous-ECMO treatment in severe ARDS in our Institute. We report the case of a 67-year-old male who was admitted with community-acquired pneumonia caused by Legionella. Despite empirical and later targeted antibiotic therapy, severe ARDS with sepsis evolved. Neither ventilation nor prone position resulted in permanent improvement in oxygenation. The patient was referred to our Institute for extracorporeal life support (ECLS) therapy. On admission, blood gas showed severe hypoxemia with mild hypercapnia (PaO2/FiO2: 60, pCO2: 53 mmHg at PEEP: 14 mmHg, PIP: 45 mmHg). X-ray showed bilateral patchy infiltrates while cardiac impairment (EF: 45%) and dilated right ventricle were seen on echocardiography. Elevated pulmonary artery pressure (mPAP: 41 mmHg) was measured. After implantation of femoral-jugular VV ECMO, oxygen saturation was appropriate with lung protective ventilation (FiO2: 0.5, TV: 3–4 ml/kg). Improving lung function enabled us to stop ECMO after 8 days and further 5 days later the patient was weaned off ventilation. After 21 days of intensive care we discharged him to the referral hospital. By reporting this case we emphasise the potential role of respiratory ECMO. Consideration should be given to increase the contingent of this modality in the Hungarian intensive care in accordance with international practice. Orv Hetil. 2019; 160(6): 235–240

Association of Aggression With a Novel MicroRNA Binding Site Polymorphism in the Wolframin Gene

Rare mutations in the WFS1 gene lead to Wolfram syndrome, a severe multisystem disorder with progressive neurodegeneration and diabetes mellitus causing life-threatening complications and premature death. Only a few association studies using small clinical samples tested the possible effects of common WFS1 gene variants on mood disorders and suicide, the non-clinical spectrum has not been studied yet. Self-report data on Aggression, Impulsiveness, Anxiety, and Depression were collected from a large (N = 801) non-psychiatric sample. Single nucleotide polymorphisms (SNPs) were selected to provide an adequate coverage of the entire WFS1 gene, as well as to include putative microRNA binding site polymorphisms. Molecular analysis of the assumed microRNA binding site variant was performed by an in vitro reporter-gene assay of the cloned 3' untranslated region with coexpression of miR-668. Among the 17 WFS1 SNPs, only the rs1046322, a putative microRNA (miR-668) binding site polymorphism showed significant association with psychological dimensions after correction for multiple testing: those with the homozygous form of the minor allele reported higher aggression on the Buss-Perry Aggression Questionnaire (P = 0.0005). Functional effect of the same SNP was also demonstrated in a luciferase reporter system: the minor A allele showed lower repression compared to the major G allele, if co-expressed with miR-668. To our knowledge, this is the first report describing a microRNA binding site polymorphism of the WFS1 gene and its association with human aggression based on a large, non-clinical sample. (c) 2013 Wiley Periodicals, Inc

The effect of indomethacin, myeloperoxidase, and certain steroid hormones on bactericidal activity: an ex vivo and in vivo experimental study.

BACKGROUND: The role of myeloperoxidase (MPO) is essential in the killing of phagocytosed bacteria. Certain steroid hormones increase MPO plasma concentration. Our aim was to test the effect of MPO, its inhibitor indomethacin, and certain steroid hormones on bactericidal activity. METHODS: Human polymorphonuclear leukocytes (PMN) were incubated with opsonised Escherichia coli and either MPO, indomethacin, estradiol, or hydrocortisone. Intracellular killing capacity was evaluated with UV microscopy after treatment with fluorescent dye. Next, an in vivo experiment was performed with nine groups of rats: in the first phase of the study indomethacin treatment and Pasteurella multocida infection (Ii), indomethacin treatment without infection (I0), untreated control with infection (Mi) and untreated control without infection (M0); in the second phase of the study rats with infection and testosterone treatment (NT), castration, infection and testosterone treatment (CT), castration, infection and estradiol treatment (CE), non-castrated infected control (N0), and castrated infected control (C0). After treatment bacteria were reisolated from the liver and heart blood on agar plates, and laboratory parameters were analyzed. For the comparison of laboratory results ANOVA or Kruskal-Wallis test and LSD post hoc test was used. RESULTS: Indomethacin did not have a remarkable effect on the bacterial killing of PMNs, while the other compounds increased bacterial killing to various degrees. In the animal model indomethacin and infection caused a poor clinical state, a great number of reisolated bacteria, elevated white blood cell (WBC) count, decreased C-reactive protein (CRP) and serum albumin levels. Testosterone treatment resulted in less bacterial colony numbers in group NT, but not in group CT compared to respective controls (N0, C0). Estradiol treatment (CE) decreased colony numbers compared to control (C0). Hormone administration resulted in lower WBC counts, and in group CE, a decreased CRP. CONCLUSIONS: MPO, estradiol, and hydrocortisone improve bacterial killing activity of PMNs. Indomethacin treatment and castration weaken immune responses and clinical state of infected rats, while testosterone and estradiol have a beneficial effect

Magyar Tanítóképző 50 (1937) 10

Magyar Tanítóképző A Tanítóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesületének folyóirata 50. évfolyam, 10. szám Budapest, 1937. decembe

Csokonai könyvtár (Bibliotheca studiorum litterarium)

Huszadik századi történelmünk következményeként a magyar irodalom rendkívül összetett fogalommá vált. Magába foglalja a magyarországi magyar irodalmat, a kisebbségi magyar irodalmakat és a nyugati magyar irodalmat. Nemzeti irodalmunk egységét biztosítja a közös történelmi hagyomány, közös nemzeti kultúra és főként a közös anyanyelv. Irodalmunk lényegi egysége mellett azonban a trianoni békediktátummal Magyarország szomszédaihoz csatolt három és fél milliónyi magyarságnak az irodalmában a kisebbségi lét következtében sajátos jegyek is kialakultak, A kisebbségi magyar irodalmak - különböző körülményeik, kulturális és történelmi tapasztalataik, létszámuk, földrajzi elhelyezkedésük folytán - egymástól is különböznek. A rendszerváltozás a magyar irodalom egységtudatát megerősítette, de a kisebbségi magyarság legfontosabb közösségi problémáit nem oldotta meg, hanem sok esetben bonyolultabbá tette azokat. A sajátos kisebbségi létben gyökerező irodalmak továbbra is külön figyelmet érdemelnek a magyar irodalom egészén belül. Amikor az egyes kisebbségi magyar irodalmakat külön-külön tárgyaljuk, nem az egésztől akarjuk elválasztani azokat, hanem a rész vizsgálatával éppen az egészet akarjuk Összetettebben látni és láttatni. A mozaik nemzet fogalmának mintájára irodalmunkat olyan mozaik irodalomnak tekinthetjük, amelyik önálló részekből áll, de ezek a részek együtt alkotják az egészet, s az egész csak az összes rész egysége révén teljes. Azonos anyagok, azonos minőség-lehetőségek és különféle színek egysége alkotja nemzeti irodalmunkat. Kötetünk a kisebbségi magyar irodalmak ezredvégi állapotát méri föl áttekintő tanulmányok, pályaképek, műelemzések formájában.Görömbei András, A kisebbségi magyarság és irodalma az ezredvégen, 7-28. Szirák Péter, A regionalitás és a posztmodern kánon a XX. századi magyar irodalomban, 29-60. Bertha Zoltán, Pillantás a mai erdélyi magyar irodalomra, 61-80. Cs. Nagy Ibolya, Út a méltóságától fosztott emberig, Sütő András: Balkáni gerle, 81-99. Ködöböcz Gábor, A szakrális és a profán érintkezése Kányádi Sándor költészetében, 100-117. Elek Tibor, Rész, elkerítve az egészből", Székely János költészetéről, 118-147. G. Kiss Valéria, Bizonyosságkeresés küszöblétben, Szilágyi István: Agancsbozót, 148-177. Bertha Zoltán, Bálint Tibor írói pályája, 178-206. Gerliczki András, A könyvtár újra épül, Lászlóffy Aladár verseiről, 207-217. Papp Endre, Az irodalom mint etikai fenomén, Pályakép Király Lászlóról, 218-253. Papp Endre, Dialogicitás és Szintézis, Markó Béla költészetéről, 254-297. Ekler Andrea, „Lehet-e a vers az örökléthez létra?", Az „alkotói szerep" alakulása Visky András költészetében, 298-312. Gerliczki András, Kovács András Ferenc könyvei, 313-319. Bertha Zoltán, Vallásélmények és transzcendenciaképzetek az újabb erdélyi lírában, 320-348. Cs. Nagy Ibolya, „Népi szociográfia", Ezredvégi látlelet, 349-377. Márkus Béla, Az iróniától a nosztalgiáig, 373-385. Márkus Béla, Édesszájú mesék, Gion Nándor: Ez a nap a miénk, 386-395. Elek Tibor, Pusztulás és pompa az örökös meghasonlásban, Közelítés Koncz István költészetéhez, 396-403. Gerliczki András, Az olvasás jelenében, Domonkos István: Kormányeltörésben, 404-408. Elek Tibor, Önismeret és helyzettudat, Hogyan olvas és ir Juhász Erzsébet?, 409-420. Tóth László, Az ambivalencia irodalma, Környezettanulmány és gyorsfénykép a kilencvenes évek szlovákiai magyar irodalmáról, 421-436. Márkus Béla, Mittel Ármin új ruhája, Tőzsér Árpád pályájának újabb szakaszáról, 437-443. Görömbei András, Gál Sándor évtizedei, 444-453. Szirák Péter, Kanonizáltság és regionalitás, A Grendel Lajos-recepció, 454-462. Görömbei András, A kárpátaljai magyar irodalom fő sajátosságai, 465-477. Elek Tibor, Fordulóponton: összegezés és újat kezdés, 478-489. Penckófer János, Emléklüktetés avagy a hűségre gondol egy kárpátaljai, Vári Fábián László költészete, 490-509. Penckófer János, Sivai tánc, Egy életmű építkezésének sajátosságai, Fodor Géza: Fenyvesek árnyékában, 510-523. Penckófer János, A szerkesztetlen lényeg kihívása, Balla D. Károly irodalmi tevékenységéről, 524-542. Márkus Béla, Ballada és beszámoló Nagy Zoltán Mihály regényciklusáról, 543-550. Névmutató, 551-560